A harcos antifasiszta filozófuskört különteremmel tiszteli meg a budapesti közkönyvtár

Ezekben a napokban kerül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba Heller Ágnes és két társa könyvhagyatéka. Ők a Budapesti Iskolának elnevezett, társadalomelméleti-esztétikai és talán a filozófia kategóriájába is sorolható írásműveket közzé tevő, korábban kommunista-marxista-anarchoszindikalista, jelenleg antifasiszta-humanista-neomarxista-neopozitivista címkékkel azonosítható, csak épp akasztott embernek nem nevezhető, mindenkori progresszív szellemi partizáncsapat tagjai voltak.

A számtalan szellemi identitáson ne akadjunk fenn, hiszen mind egy tőről fakad, és Ságvári Endrének is harminckét neve volt, nemde. Az elnevezések az épp aktuális harcmodort takarják, de a nemzetellenes szellemi és fizikai terrortevékenység, valamint a magyar kassza kifosztása ugyanaz. Nagyasszonyuk Heller Ágnes, az ő képe van ráhímezve zászlajukra Lukács (Löwinger) Györgyé mellett, bizonyára ijesztésül, a magunkfajta tenyeres-talpas, populista, nemzeti esztétikai hagyományokon nevelkedett nem-filozófusok elrettentésére.

A könyvtár igazgatója, Kovácsné Koreny Ágnes azt is közölte a sajtóval, hogy a Budapesti Iskola önálló termet kap az intézményen belül. 

Ami tulajdonképp érthető a könyvtár részéről, amely büszkén viseli, Szabó (Schlesinger) Ervin nevét, aki maga is egy anarcho-szindikalista terrorista volt. Tisza István megölését tervezte 1917 tavaszán Duczyńska Ilonával – a tervet végül a Pogány (Schwartz) József népbiztos vezette terrorista különítmény hajtotta végre 1918 októberében. A könyvtárat már 1919-ben, aztán 1946-ban nevezték el a nemzetközi, forradalmi, vörös jakobinusról, aminek magát azonosította 1902-es, Népszavában megjelent írásában.

Heller Ágnes (forrás: mta.hu)

Azért az már különös, hogy 2025-ben megteheti egy közművelődési intézmény, a legnagyobb magyar könyvtár, hogy egy terrorista nevét viseli, és hasonszőrűekről nevezi el egyik termét. 

A kultúrpolitika irányítóit nem zavarja, hogy az intézmény ezzel a 2012. évi CLXVII. törvényt, a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető nevek használatát tiltó törvényt veszi semmibe.

A törvény szerint ugyanis közterület, közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki részt vett a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában. Szabó Ervin pedig éppen ezt tette.

A könyvtár egyik olvasóterme (forrás: budapestimages.com)

Csakúgy, mint a Budapesti Iskola minden jeles tagja. Megalapozták és fenntartották a kommunista önkényuralmi rendszert még a rendszerváltás után is, ami a szellemi területeket, a tudományos akadémiát, a sajtót, a könyvkiadást, az egyetemi oktatást vagy a színházi világot illeti. Csak éppen más-más néven. 

A Budapesti Iskola alapítója az a Lukács György, aki tanácsköztársasági népbiztosként nyolc embert lövetett le Poroszlón, s aztán évtizedekig esztétaként irtotta módszeresen a nemzeti gondolat, szellem és művészet írmagját a magyar közgondolkodásból.

Ma minden neo, humánus és liberális, ami menő, pedig ezek ugyanazok az anarchisták már százötven éve. Ők a folyton támadó, romboló szellemi és fizikai terror megtestesítői és végrehajtói: Lukács György és tanítványai, mindenekelőtt Heller Ágnes a férjeivel, Fehér Ferenccel és Hermann Istvánnal, valamint Vajda Mihály és Márkus György. Egytől-egyig szélsőbaloldali filozófusok.

Lukács György (forrás: wikipedia.org)

Az utánuk jövő nemzedék, az SZDSZ szellemi bázisát adó a „Lukács óvoda” sem más: Kis János, Bence György, Ludassy Mária vagy Radnóti Sándor. Az unokák is aktívak már, ők töltik fel az egyetemek antifa-keltetőit, a politológiai, filozófiai és szabad bölcsészeti tanszékeket. 

Ők jutnak ki a külföldi egyetemekre Dublintól Berlinig az Erasmus-program ösztöndíjasaiként, és ők írnak a Szikra mozgalmi újságjába,

mint például a véreskezű népügyész, a salgótarjáni, 131 áldozatot követelő sortűz egyik elrendelője, Marosán György valószínű leszármazottja: Marosán Bence Péter, két egyetemnek is tanára, Vajda Misu elsiratója.

De mivel gyarapította az ország szellemi vagyonát Heller Ágnes, akinek örökségét most különteremmel tiszteli meg a budapesti közkönyvtár? 1957-ben például polgári dekadensként bélyegezte meg Kosztolányi Dezső munkásságát. 1959-ben levelet írt az állampártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, amelyben elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”. A magyar nép baloldal ellenes lázadásainak elítélésében Heller olyan következetes volt, hogy a 2006. október 23-i, véres leszámolásba torkolló, gyurcsányi kormányzat elleni tüntetésről is 

kijelentette az Európai Parlamentben 2011-ben elmondott beszédében, hogy „senkit nem lőttek le, senkit nem kínoztak meg”.

A Rádió udvarán nem megkínzott magyarok adóiból a Budapesti Iskola jeles tagjai mintegy ötszázmilliót kaparintottak meg ezekben az években, a filozófus-botrány 2011-es kipattanásáig. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének 2011-ben lezajlott vizsgálata azt tárta fel, hogy filozófusok úgy jutottak rendszeresen tetemes kutatási pénzekhez, hogy megadott témáik semmiféle viszonyban nem voltak a pályázati kiírással. „Szervezetten lecsapolták” a tudományos kutatásra szánt pénzeket. A Magyar Nemzet akkori hírei szerint 

hat pályaművel összesen csaknem félmilliárd forinthoz jutott hozzá a Gyurcsány-kormány idején a Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Weiss János, Steiger Kornél, Geréby György, Borbély Gábor és Gábor György alkotta filozófusi kör. 

Heller például programvezető volt egy Gond-Cura Alapítvány Alaptalan Alap nevű pályázatában, jelentsen ez bármit is.

A Budapesti Iskola gyakorlati társadalomszemlélete tehát a „foszd ki és uralkodj” elvén alapult, létezésük ontológiája maga a lukácsi paradoxon, munkásságuk dialektikus szómágia. Magyarán a mellébeszélés művészete. A könyvtárigazgató fontolja meg, hogy a 2012. évi CLXVII. törvénynek megfelelve Szabó Ervin helyett Hamvas Béláról nevezi el az intézményt. A törvény betartására emlékeztetjük Balatonfüred önkormányzatát is, akik emlékparkot neveztek el Heller Ágnesről.