Dicsérjük Szent László királyt! – Filmen eszményképünk mához szóló üzenetei

Szent László az a lovagkirályunk, akire méltán lehet büszke minden magyar ember. Kérdés, mit jelentenek a ma felnövő generációknak azok az értékek, amelyeket ő képviselt; szükségét érzik-e, hogy ma is kellő tisztelettel és alázattal forduljanak azon értékek felé, melyekért ő harcolt közel 950 évvel ezelőtt? A most bemutatott Dicsérjük Szent László királyt! című film üzeneteket közvetít dicső elődünktől, és akinek füle van a hallásra, az be is fogja fogadni lelkébe ezeket az örök értékeket.

A kora középkori történelem talán legnevezetesebb lovagkirálya volt I. László király, akit az utókor már általában csak Szent László néven emleget. Uralkodása alatt virágzott országunk, és minden magyar ember, abban a biztos tudatban hajthatta esténként álomra a fejét, hogy olyan királya van, aki nemcsak a belső békét teremtette meg, de a külső fenyegetéseket is határozott lépésekkel verte vissza.

Voltak olyan jó királyaink történelmünk folyamán, akikre ma is büszkén tekinthetünk vissza, és Szent László kihagyhatatlanul közéjük tartozik. S mivel már életében végtelen tisztelet övezte, halála után a legendák nemcsak a nép ajkán, de írott forrásokban, műalkotásokban, festményeken, freskókon is sokszor megjelentek. Ezeknek a Szent Lászlónak emléket állító művészeti alkotásoknak a sorába mostantól beletartozik ez a film is.

A most bemutatott Dicsérjük Szent László királyt! című film kerettörténete egy olyan lovas zarándoklat, amely célul tűzte ki, hogy bejárva Székelyföldet, felkeresse azokat a templomokat, amelyekben freskók formájában jelenik meg a Szent László-mondakör egyik legismertebb története, amikor a nagy király – lovas üldözés és fegyveres párviadal után – egy elrabolt magyar lányt szabadít ki kun elrablója kezei közül. A felkeresett öt erdélyi református és unitárius templomban, a film által nemcsak azokat a freskótöredékeket csodálhatjuk meg, amelyek az adott kor szellemében ábrázolták a király hőstettét, de a helyi tiszteletesek részletes elemzéseit is meghallgathatjuk. Ezek a beszédek kiszélesítik látásmódunkat, olyan szempontokat is megismerhetünk, amelyek a freskókat nézegetve bizonyára keveseknek juthatnak eszébe.

Már nemcsak a két ellenfelet – a lovag királyt és a kun vitézt –, illetve az elrabolt lányt látjuk, de rajtuk túl azt a szimbólumrendszert is, mely egykor a templomfestők által létrejött. A beszédekben felhívják figyelmünket arra, mekkora jelentőségük van ezeken a képeken az apró dolgoknak is: az ábrázolt lovak színétől kezdve a mozdulatokon át az alakok testtartásáig.

A filmben minden egyes templomi állomáshelyen művészettörténeti elemzésből épülő lelkészi tanítást kapunk, az elgondolkodtató előadások között pedig némi könnyebbségképpen csodálatos erdélyi tájakban, vágtató lovakban, jelmezes szereplők által visszaidézett csatajelenetekben gyönyörködhetünk. Kalandfilmre ne számítsunk, de aki szeretne szépséges látványképekkel tarkított mélyenszántó gondolatokat befogadni, annak élmény lesz ez a moziban eltöltött közel két óra.

A bemutató után a film készítésének körülményeiről, a benne rejlő mondanivalókról, a további célokról Bujdosó Erika Ágnes, a film rendező-producere beszélt lapunknak:

– Hogyan született meg ez a film?

– Az eredeti terv nem ez volt, nem kétórás mozifilmet szerettem volna készíteni, hanem a lovas zarándoklatot terveztem filmezni. Szép tájak, lovak, emberek, egy rövid, néhány perces zenés etűd – ez volt a terv. Az első templomi állomáshelyen döbbentem rá, hogy az itt elhangzott előadás – és várhatóan a többi templomi előadás is – milyen elgondolkodtató tartalmú, és hogy olyan megőrzendő értéket jelent, amit el kell juttatni az emberekhez. Természetesen valahogy a nézők számára emészthető formában kellett a filmet felépíteni. A rendezői koncepció fontos eleme volt az is, hogy a zarándoklat emelkedettségét, magas szellemiségét is megőrizzem.

– Sikerült ez a terve?

– Bár szinte

minden filmes munkát én magam végeztem, hiszen fényképeztem, vágtam, rendeztem a filmet, mégis – a forgatás kezdetétől fogva egészen az utómunka folyamatáig – végig az volt az érzésem, hogy a film saját magát alakítja, formálja olyanná, amilyenné lenni szeretne.

Korábban mindig valamilyen filmterv szerint forgattam, és a filmkészítés végeredménye az lett, amit előre elterveztem. Itt más volt a helyzet: szervesen alakultak a dolgok, több felvételnek később mutatkozott meg a jelentősége, és az utómunka folyamata során egy-egy elkészült filmrészt vagy jelenetet visszanézve magam is elcsodálkoztam azon, hogy mi került ki a kezem alól. Bár a 2021. augusztusi zarándoklat felvételeinek kielemzése után itt is készült állomásról állomásra felépített, részletes filmterv, mégis a vágás során már a film természetes áramlását, szerves építkezését tartottam szem előtt, akár remeknek tűnő ötletek elengedése árán is.

– Mi adja a film sokszínű mondanivalóját?

– A Szent László-legenda különböző értelmezésekben került a templomok falára, illetve a teljes képsorok változatos részletei maradtak fenn, ezért különbözőképpen értelmezik az egyes templomokban szolgáló lelkészek, és eltérő síkokon adnak értelmezéseket a történetnek. Magyarázataikban Szent László és a kun küzdelme kapcsán: saját belső küzdelmeink, énünk földies és magas szellemiségű oldalai, életünk küzdelmei is megjelennek. Amit a freskók ábrázolnak, az nemcsak egy csataepizód, hanem ennek a lányrablásnak és lányszöktetésnek sokkal mélyebb értelmezése.

Ami filmes alkotóként különösen foglalkoztatott, hogy a messzi múltból jövő hősi mítoszok hogyan élnek tovább szent királyok legendáiban, és hogyan válnak templomok falára festett, metaforikus jelentéseket hordozó, képi üzenetekké.

– A freskók nagy része töredékes. Mégis megfejthető az üzenetük?

– Igen, mindenképpen. Szeretném elmondani, hogy ezek nagyon komoly műalkotások. Mindegyik templomban órákon át filmeztem, és az utómunka során is sokat dolgoztam a freskókkal. Úgy érzem, hogy

ezek nem naiv festők festményei, hanem művészien megfestett és csodálatosan kifejező műalkotások, amelyeknek több értelmezési rétege is van, és gazdag jelentéstartalommal rendelkeznek.

A film egyik részénél azt próbáltam megmutatni, hogy egy krónikáinkban is lejegyzett történelmi esemény nyomán hogyan kel szárnyra a képzelet, és sző legendákat egy szent király köré. Olyan történeteket, amelyeknek már emelkedettebb értelmük, erkölcsi tanításuk van, és ezek a tanítások hogyan őrződnek meg évszázadokra a templomok falára festett képi üzenetek formájában.

Az a kérdés is motoszkált bennem, hogy sok száz éve, amikor a templomi gyülekezetek megrendelték ezeknek a képsoroknak a megfestését, akkor vajon ők kérték-e, hogy ilyen sokrétű jelentéstartalmat hordozzanak? Vagy a művész saját elképzelése szerint, esetleg az alkotómunkát kísérő ihletett pillanatokban lettek ilyenné a képek? A művészettörténészek talán tudják a választ, én sajnos nem, jóllehet nagyon érdekelne.

– Visszatérve a filmre, miben bízik, milyen pályát futhat be az alkotása?

– A film négy éven keresztül készült, nagyrészt önerőből, független filmként, ami nagy erőfeszítést kívánt a résztvevőktől. Azoktól, akik a zarándoklatot megszervezték: az ötletgazda Eördögh Andrástól és a gondolat felkarolásában segítő Kincses Kálmántól, akik a film társproducereiként hajtottak végre nagy tetteket. Mellettük az Erdélyi Kunfakó Egyesület elnökétől, a zarándoklatot ténylegesen megszervező Nyulas Imrétől, az előadásokat tartó lelkészektől. De nem feledkezhetünk meg: a zarándoklatot meleg étellel, szálláshellyel segítő egyházközösségekről; a nyári melegben rendezetten lovagló zarándokokról; a történelmi jeleneteket korhű viseletben és kellékekkel bemutató lovas hagyományőrzőkről; valamint senki olyanról, aki csak érintőlegesen is bekerült az alkotási folyamatba, kisebb-nagyobb segítséggel támogatva azt. Mindezekért nem győzünk nekik elég hálásnak lenni. 

De az erőfeszítéseinknek itt még nincs vége, mert a következő nagy feladatunk eljuttatni a filmet a nézőkhöz. A film nagy részét templomokban forgattuk, a filmművészet temploma pedig a filmszínház. Ezért nagyon szeretnénk, ha a filmet mozivásznon láthatnák a nézők. A nagy vásznon jelenhetnek meg méltóképpen a gyönyörű templombelsők, a csodálatos erdélyi természeti szépségek, a hatalmas tájban haladó lovas zarándokok.

Azt szeretnénk, hogy a moziteremben ülők, a zarándoklatot nézőként követők is elindulhassanak, végighaladhassanak azon a belső úton, ami a megtisztulásra hívó Szent László-i üzenetek nyomán születik.

(Kiemelt kép forrása: Cifra Produkció Kft.)