Tájkép csata után: az izraeli–iráni csetepaté gyorsmérlege

Most, hogy tűzszünet született és feltéve, hogy tartós is marad, egy hevenyészett gyorsmérleget vonhatunk az izraeli–iráni összecsapás pillanatnyi eredményéről, amely természetesen még jelentősen módosulhat további információk és későbbi fejlemények tükrében. Gazdag István véleménycikke.

Első ránézésre a győzelem mindenképpen Izraelé, mert sikerült megölnie több tucat magas rangú iráni parancsnokot, köztük a vezérkari főnököt és utódját. A Moszad megalázta Iránt a Teheránban épített dróngyáraival. Az izraeli repülőgépek szabadon támadták Irán egész területét, minden célpontot megcélozva, főként katonai bázisokat, a rezsim szimbólumait és rakétavetőket. Körülbelül 700 iráni megölése (akik közül sokan katonák, magas rangú tisztek vagy atomtudósok), Irán leleplezése pincsikutyaként, amely hangosabban ugat, mint harap, kevesebb mint két hét alatt megcáfolta Izrael félelmét a mitikus fenyegetéstől.

Netanjahunak sikerült megmentenie a politikai hatalmát azzal, hogy „megmentette Izrael nemzetét az Irán által jelentett közvetlen veszélytől, amelynek része az atombomba”, de nem sikerült megsemmisítenie Irán 60 százalékos dúsítású uránkészletét.

Ugyanakkor Iránnak sikerült eltalálnia a haifai olajfinomítót, amely leállt, sikerült lerombolnia némi – főként polgári – infrastruktúrát (kórház, erőmű és lakóépületek) és egy Aman (IDF-hírszerzés) logisztikai barakkot. A rakétái megfelelő behatolási képességgel rendelkeztek és 30 embert öltek meg, mind civileket. A Moszad elvesztette a meglepetés erejét a kezdeti támadásban, és most üldözik az ügynökeit Iránban. Stratégiailag Irán kitartott, az atomprogramja – noha „visszaszorították” – még mindig létezik, és ha a vezetésének van esze, akkor a történtek után atomfegyverkezésbe kezd.

Hámenei bebizonyította, hogy nem alkalmas vezetőnek, mert a katasztrofális hatású „atomfatvája” miatt Irán nem tudott megfelelő elrettentő erőre szert tenni, és így lehetővé tette a rezsim vezérkarának lefejezését és katonai infrastruktúrája jelentős részének megsemmisítését. A rezsimnek már az győzelem (majd kiderül, hogy pirruszi-e), hogy egyáltalán túlélte, miután tömeges rakétatűzzel támadta Izraelt, amit senki nem tett meg az utóbbi fél évszázadban.

Izrael szerint most van rá esély, hogy Iránban felkelés tör ki. Hagyja, hogy a por egy kicsit leülepedjen és a háború ködje eloszoljon, hogy az átlagos irániak rájöjjenek, mi is történik valójában. Rezsimváltást mégsem tudott elérni, legalábbis egyelőre. Talán Trump nyomására siettette a támadás befejezését. Ha így van, akkor lehetnek még stratégiai célpontok, amelyeket meg akart semmisíteni, de nem volt rá ideje. Ez azonban mégsem vonja kétségbe, hogy milyen hatalmas eredményeket ért el. Az idő majd eldönti, hogy a teljes taktikai győzelem stratégiai/politikai győzelmet is jelent-e számára.

A háború lényegében három dolgot bizonyított:

ad 1. Izrael immár a Közel-Kelet vitathatatlan kényura.

ad 2. Az Ellenállás tengelyének megroppanásával Iránnak elfogytak a katonai szövetségesei, tehát már csak önmagára számíthat (meg a húszikra).

ad 3. Az USA egy rakás pszichopata, akik Izraelért adott esetben hajlandók atomtűzbe borítani a világot.

Ennek a háborúnak egyetlen abszolút nyertese van, éspedig az antiszemitizmus, amely legalább 80 éve nem volt ennyire csúcsra járatva.

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

(Kiemelt kép forrása: MTI/EPA)