Miért nincs még béke az ukrán búzaföldeken? – helyzetelemzés Stier Gábor külpolitikai szakértővel II.

Az előző részben kielemeztük az ukrajnai háborúban – akár valós, akár proxy módon – résztvevő erőket, az „agressziót elkövető” Oroszországot, a „béketeremtésben fáradozó” Egyesült Államokat, a háború folytatásához ragaszkodó Európai Uniót, sőt, Orbán Viktor moszkvai látogatásával is foglalkoztunk. Jelen részben a háborút teljes egészében megszenvedő Ukrajnáról írunk, illetve a legújabb fejleményeket elemezzük ki. 

– Finoman szólva sem áll jól Ukrajna ebben a háborúban, miben bízhatnak még az ukránok?

– Azt már említettük, hogy a frontokon katonailag folyamatos hátrálásban vannak, tehát arra nincs esélyük, hogy fegyverekkel érjenek el komoly sikereket, vagy esetleg megfordítsák a hadi helyzetet.

Támogatás tekintetében pedig egyedül az Európai Unió áll ki mellettük, az EU-nak pedig egyre kevesebb a pénze. Természetesen nem azt gondolom, hogy mi nem vagyunk részei Európának, de ezzel a mostani európai fősodorral nem tudunk azonosulni.

Ukrajnára és Zelenszkijre visszatérve,

az ukrán elnök kezdetben azt hangoztatta, hogy egy négyzetmétert sem ad át területükből Oroszországnak, sőt, minden oroszok által elfoglalt területet vissza fognak szerezni. Ez az álláspont azóta érthető módon megváltozott, most már ott tartunk, hogy megelégedne azzal, hogy a frontvonalak mentén fagyasszák be, zárják le a konfliktust.

– Ez megoldást jelentene?

– A befagyasztás egyértelműen nem megoldása a konfliktusnak. Az is fontos lesz a béketeremtésnél, hogy megoldják-e a konfliktus gyökereit, az odáig vezető problémákat, vagy csak lefojtják a dolgokat, mert az egy idő után újra konfliktusokhoz fog vezetni.

Az előbbi válaszomhoz csatlakozva, az, hogy ilyen módon változott az ukrán álláspont, az nagyon jól mutatja, hogy Ukrajna egyre rosszabbul áll. Ennek ellenére nem hajlandó átadni a Donbaszból, a még a kezén lévő húszszázaléknyi területrészt. Ez azért lenne fontos, mert az oroszoknak Donbasz bekebelezése a tárgyalások alapját képezi. Putyin ki is mondta, ha sikerül ezt az átadást diplomáciailag, tárgyalások útján elérni, az siker, ha nem, akkor addig megy előre az orosz hadsereg, míg meg nem szerzi az említett földdarabot. Ez az egyik fontos kulcskérdés, amelyből úgy néz ki, hogy nem engednek az oroszok.

– Trump sürgeti a békekötést. Ennek mi az oka?

– Véleményem szerint az amerikai elnök nemcsak azért siet, mert számos egyéb fontos dolgával – hazai belpolitika, Kína, Közel-Kelet, stb. – is szeretne foglalkozni, hanem azért is, mert Ukrajna az összeomlás szélére került. Az országban belpolitikai válság van, a front összeomló félben,

az egész állapot kísértetiesen hasonlít 1917 Oroszországára. Tudjuk, hogy mi történt akkor, és ott; Trump nem akar egy újabb forradalmat, ez nem érdeke az Egyesült Államoknak, de az egész nyugati világnak sem.

Magyar szempontból nekünk úgy kell gondolkodnunk, hogy nem kívánhatjuk Ukrajna teljes összeomlását, mert amikor egy ilyen nagy ország összeomlik, akkor ennek hatása egyrészt egész Európában, de főleg a közeli szomszédságban erősen éreztetni fogja negatív hatását.

Visszatérve az Egyesült Államokra, vezetői világosan látják a helyzetet, ezért úgy gondolkoznak: a cél most az, hogy előzzük meg Ukrajna összeomlását, a teljes káoszt; Oroszország pedig semmiképpen ne nyerje túl magát, ezért kellene most már békét kötni. S míg az európaiak úgy gondolják, hogy a mostani helyzet lehet majd jobb is, addig Trump meg van győződve arról – szerintem helyesen –, hogy ez az idő múlásával, csak egyre rosszabb lehet.

– Az ukrán belpolitika erős megrendülésére vannak jelek, például Andrij Jermaknak, Zelenszkij legfontosabb emberének a lemondása, aki korrupcióban lehet érintett.

– Őt – mint bizalmasát és barátját – Zelenszkij tartotta a pozíciójában, amíg lehetett, de minden bizonnyal tisztában volt vele, hogy Jermak egy korrupt alak, sőt valószínű azt is látta, hogy az egész rendszer korrupt. Ha pedig ezt tudta és eltűrte, akkor itt most fölmerül az is, hogy Zelenszkij nélkül ez a korrupció nem is működhetett volna. Tehát itt már az a kérdés, hogy Zelenszkijt is elérje-e a számonkérés, vagy van egy háttéralku, hogy a káosz elkerülése érdekében Zelenszkij tisztességgel távozhasson majd valamikor? De talán még nem most, mert még egy ideig szükség lehet rá. Abban azonban biztos vagyok, a békeszerződés aláírásához rá személyesen már nem lesz szükség.  

– Rebesgetik, hogy Zelenszkij rövidesen lemond. Ez még terítéken lehet?

– Szerintem nem, de olyan a helyzet, hogy bármi lehet. Zelenszkij még kitart, amíg szükség van rá. Persze a nyomás egyre nagyobb rajta, de az európaiak ott állnak mellette. Nagyon fontos, hogy amikor Ukrajnáról beszélünk, akkor Európát is értsük alatta, hiszen Ukrajna mögött ott van Európa, vagyis legalábbis az európai fősodor.

Viszont Európán belül is súlyos érdekellentétek, ideológiai háborúk vannak, a globalisták és a nemzeti érzelműek között, de ugyanígy az USA-n belül is megvan a demokrata–republikánus ellentét.

Úgy érzem, most mintha arra játszana az európai fősodor és Ukrajna, hogy valahogy ezt az egészet húzzák el jövő őszig, amikor is félidős választások lesznek Amerikában. Mert ha akkor Trumpék veszítenek, akkor a Kongresszus alsóházában demokrata többség lesz, ettől pedig változhat a helyzet, és Trump mozgástere még jobban beszűkül.

De jövő őszig még hosszú az idő, kérdés, hogy egyáltalán kibírja-e Ukrajna addig a háborúban maradást? Azért fontos az orosz javak lefoglalása, mert Európa már pénzt sem tudna adni, így valahonnan pénzt kell előkaparnia, mert különben Ukrajna tényleg összeomlik. De úgy néz ki, hiába kapnak Európától pénzt, élőerő már kevés van az egyre szakadozottabb frontvonalakon, így nem biztos, hogy jövő őszig még ki tudnak tartani.

Mindeközben az oroszok nemcsak haladnak előre, de még fel is gyorsultak, novemberben kétszer akkora területet foglaltak el, mint előző hónapban, működik az a stratégia, amit felőrlő hadműveletnek hívnak.

Véleményem szerint két lehetséges út van a közeljövőben, vagy egy felgyorsuló, hirtelen összeomlás felé haladnak az ukrán események, vagy húzódik tovább a háború, és még 2026-ban is bőven tartani fog.

Szerintem jobb lenne az első megoldás, hiszen a háború elhúzódása, csak újabb véráldozatokat jelentene mindkét oldalon. Az első világháború négy évig tartott, ez a mostani pedig tavasztól már az ötödik évet fogja megkezdeni.

– Az EU szerint a háború elhúzódása Oroszország gyengeségének lehet a jele. Ön egyetért ezzel?

– Az európai kommunikációval kapcsolatban, azt szeretném, ha eldöntenék végre, hogy most Oroszország erősnek, vagy gyengének számít katonailag? Olyan gyenge, hogy még Kijevet sem tudta bevenni, és hosszú háborúba kényszerült, vagy olyan erős, hogy képes lenne legázolni Európát, s eljutni egészen az Atlanti-óceánig? Ez a két – unió által rendszeresen kommunikált – dolog szöges ellentétben áll egymással.

– Említette, hogy felmerült Zelenszkij esetleges lemondása és távozása. Putyin helyzete mennyire biztos?

– Az orosz elnök helyzete egyértelműen stabil. Bár az oroszok is szívesen befejeznék már ezt a háborút, a társadalomnak a többsége hajlik is erre, de csak a győztes befejezést fogadják el. Az sem baj, ha ez a győzelem nem elsöprő mértékű, de mindenképpen győzelemnek kell lennie! Tehát nincs a rendszerrel szemben egy olyan elégedetlenség, ellenállás, mely ezt akadályozná.

Persze felmerülhet, hogy mi számítana számukra győzelemnek? Véleményem szerint Donbasz egészének az elfoglalása, Zaporizzsja és Herszon területének a megszerzése. De azért szerintem abba belemennének, az oroszok, hogy ezeken a területeken a jelenlegi frontvonal mentén zárják le a háborút. Tehát nem tartanának igényt ezek teljes területére földrajzilag, és közigazgatásilag – a Donbasszal ellentétben, ahol egész Donbaszt igénylik –, csak azokra a részekre, amelyeket a szerződés megkötéséig már elfoglaltak, de még nem ők ellenőrzik. Megjegyzendő, most elég intenzíven mennek előre az oroszok, minél később születik meg tehát a békekötés, az ukránoknak annál nagyobb területekről kell majd lemondaniuk.

– Ez egy hosszú háború, de más szempontból sem szokványos?

– Igen, van még néhány érdekesség, ami az orosz–ukrán háború kapcsán került elő. Az egyik talán az, hogy a külföldön lévő orosz vagyonokat lefoglalnák, s az ebből befolyt pénzeket átutalnák Ukrajna háborús céljaira.

Ilyen lefoglalás még eddig nem igazán fordult elő a történelemben, s véleményem szerint nagyon rossz hatással lenne a nemzetközi befektetésekre, ha Európa meghúzná ezt a lépést.

– A béketerv jelen pillanatban hogy áll?

– Folyamatosan egyeztetnek az európai vezetők az amerikai különmegbízottal ebben a témában. Trump megpróbál az orosz és az ukrán félre is nyomást gyakorolni, hogy fogadják el javaslatát, Wittkoff moszkvai látogatása viszont kevés eredményt hozott, az álláspontok még meglehetősen távol állnak egymástól.

Mindkét oldal – az orosz és az ukrán is – olyan feltételeket támasz minden lépéshez, hogy az lényegében lecsupaszítva időhúzásnak tekinthető. Azt egyik sem meri, vagy nem akarja kimondani, hogy most még ne legyen béke, mert attól fél, ezzel Trumpot magára haragítja.

Viszont az is probléma, hogy az amerikaiaknál is két csapat van: a külügyminiszter, Marco Rubio a keményebb tárgyalófél, ő több lehetőséget adna Ukrajnának; míg a különmegbízott, Steve Witkoff engedékenyebb az oroszok irányába. Tehát Amerikán belül is bonyolódnak a dolgok, mert nem akkora Trump mozgástere, mint amekkorát szeretne a nyugati blokkon belül.

Emellett ismét előkerült, az ukrajnai választások ügye is, Zelenszkij, azt ígérte, 60–90 nap alatt lebonyolítja a választást. Viszont ahhoz tűzszünetnek kellene beállnia, amire jelenleg nincs semmilyen esély. Már csak azért sem, mert mindeközben az oroszok tényleg haladnak előre, egyik települést foglalják el a másik után. 

Ez a helyzet nem kecsegtet semmi jóval az ukránoknak.

– A tényleges állapot az, hogy valójában nem akar békét egyik fél sem. Nincs az az ukrán vezető, aki alá merné írni ezt a mostani, felvizezett állapotú béketervet, mert az neki belpolitikai bukást jelentene. Az oroszok meg úgy gondolják, számukra nem sürgős a béke, hiszen most lendületben vannak, így semmi okuk leállni.

Az is felmerült, hogy Donbasz helyzetéről Ukrajnában népszavazást írnának ki, de mennyire lehetne ez érvényes, mikor az ország ötöde már orosz fennhatóság alatt van? S ugyanez vonatkozna egy esetleges elnökválasztásra is.

Az oroszok csak akkor lennének gondban, ha Ukrajna vállalja, hogy kivonul a Donbaszból, mert akkor már teljesülne az orosz területi igény, így valóban tárgyalóasztalhoz kellene ülniük. De ezt az ukránok nem merik meghúzni, mert nincs, aki ezzel a javaslattal oda merne állni az emberek és a katonák elé. Abból még egy kisebb polgárháború is kitörhetne Ukrajnában.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az ukrajnai események, illetve a béketárgyalások szinte óráról órára változhatnak, a cikkben foglaltak a december tizenötödikei esti állapotot tükrözik.