Az anime hatása a társadalomra

Japánban az anime szó egyszerűen az animáció szó rövidítése, ám nyugaton a kifejezést a japán rajzfilmekkel azonosítják. A japán animáció a japán képregényművészetből alakult ki az 1900-as évek elején, a mangából, az amerikai képregények stílusával ötvözve.  A manga hagyományos japán fametszetekre és papírtekercsekre rajzolt történet, illetve kompozíció. 

A mai sajátos formája a második világháború utáni zaklatott lelkivilágú Japánban alakult ki. Számos műben feltűnik az atombomba jellegzetes gombafelhője. Például az Akira, amely a 80’-as évek egyik nagy anime disztópiája. A feszült társadalmi helyzet fokozott borúlátást váltott ki sok alkotóból. Sokszor volt  jellemző a sötét jövőkép, ami igazolja a mély sebeket a japán társadalomban, amit a nukleáris csapás okozott. 

Az anime-stúdiók gyakran használnak feldolgozásokat, elsősorban japán képregényeket, vagyis mangákat. Ugyanakkor gyakori a könyvek és videojátékok adaptációja is.  A médium eredeti hazájában több korosztályt is megcélozva, több műfajban készülnek. Pl: romantikus, komikus, akció, dráma, sőt erotikus, pornográf tartalmúak is. Manapság ezen sorozatok nézése egyre népszerűbb unaloműzési forma a 10-20 éves fiatalok körében. 

Mivel nagyon sok témával foglalkozik, elsőre nem is lehet megállapítani, hogy lehet-e általánosítva negatív jelzővel illetni. De ha az embernek több olyan ismerőse van, aki az anime megszállottja lett (rendszerint eleinte ő maga sem szimpatizált vele), elkezdi tisztán látni a rajzfilm káros hatásait. Mint minden filmet, sorozatot ezt is lehet úgy nézni, hogy az önértékelésünk, társadalom szemléletünk és az egész világképünk ne változzon, de ehhez kell egy fajta érettség, határozottság és erős akaraterő. Azonban az anime szerelmeseit általában nem ez jellemzi. Az anime megváltoztatja az ember gondolkodásmódját, sok esetben teljesen kifordulnak magukból a nézői, és pár hónap alatt lerombolhatja még a szülők általi gondos nevelést is. Azok a gyerekek, akik valójában semmilyen nevelésben sem részesültek elvesznek az anime világában. A rajongók terjesztik a nézeteiket, elfogadásra vágynak és egyre több embert próbálnak rávenni arra, hogy álljanak be közéjük; vannak akik öngyilkosok lesznek.

Nekem közelről (középiskolás legjobb barátnőm által) kellett szembesülnöm az anime káros hatásaival. Én a barátnőmet egy teljesen átlagos tizenéves lányként ismertem meg. Eleinte ő is idegenkedett ettől a műfajtól, egészen addig, míg egyszer meg nem nézett egy romantikus, „aranyos” sorozatot. Ezután mélyrepülés következett. Egymás után nézte a sorozatokat, rendszeresen éjszaka, fél év alatt a rabja lett ennek a műfajnak. Kezdetben még csak az „aranyos” változatot nézte, de egy idő után elkezdett érdeklődni a többi káros, elmebeteg, torz világképet kínáló tartalom felé is. Az ő szavaival élve: 

„Nem is tudom, hogy tudtam eddig nélküle élni”.

És valóban nem telt el úgy nap, hogy legalább egy epizódot ne nézett volna. 

Ezután másról nem is lehetett beszélni vele, csak arról, hogy éppen milyen sorozatot néz. Ennek köszönhetően jobban megismertem az anime elmebeteg világát. Eleinte arról beszélt, hogy mennyire megfogóak a karakterek, a színvilág és a látvány. Hozzáteszem, már a képvilág is befolyásolja a fejlődő, a világ nagy dolgaira választ kereső gyerekek világnézetét. Utána következett a tartalom. Többnyire egyszerű középiskolás romantikus drámákat nézett, de egy idő után ez is megváltozott. A középiskolában, ahol a sorozat játszódott egyre több abnormális dolog lett menő, sőt, ez volt a mese témája. 

Kakegurui

A történet egy magániskolában játszódik, amely Japán leggazdagabb és legbefolyásosabb diákjainak ad otthont. A tanulói hierarchiát azonban nem a sporteredmény határozza meg, hanem a szerencsejáték. A nyertes diákok népszerűek lesznek, a vesztesek azonban eladósodnak, rabszolgák lesznek, és háziállatként bánnak velük; ez mellett egy nyakba akasztós címkét kell viselniük megkülönböztető jelként. Mindemellett teljesen természetes, hogy a vesztesek szemeket, ujjakat veszíthetnek el.

Kim Morrissy (Anime News Network) az anime kritikájában elmondta, hogy a Kakegurui címét gyakran úgy fordítják, hogy „Kényszeres szerencsejátékos” (Compulsive Gambler), de találóbb fordítás lehet a „Szerencsejáték az őrületbe” (Gambling into Madness), mert „szinte minden megnevezett karakter meg van szállva egyfajta őrült, mániákus energiával, ami vagy kétségbeesésbe, vagy eufóriába kergeti. A szereplők szadista örömmel nézik, ahogy ellenfeleik feszengenek, arckifejezésük időnként már-már rémisztő.” 

Ez a sorozat után már csak egy lépés a sátánista halálkultuszú rajzfilmsorozat. 

Death Note

A történet egy tini zsenit követ, aki felfedez egy titokzatos jegyzetfüzetet. A halál notesz természetfeletti képességeket ad a használójának, hogy megöljön mindenkit, akinek a neve fel van írva az oldalaira. A főhős ezen notesz segítségével világszerte lemészárolja az általa erkölcstelennek tartott egyéneket, és létre akar hozni egy bűnözésmentes társadalmat. Eközben a japán rendőrség nyomoz utána, és el akarja kapni.  Ez a sorozat kellően megtéveszti a fiatalok gondolatait, mivel a rosszat (gyilkosság, sátánizmus, okkultizmus) jónak állítja be, és a főszereplőt szimpatikus hősfiguraként jeleníti meg, aki a gyilkosságokat a világ javára teszi.

2021 óta Oroszországban be van tiltva, mivel tíz gyerek öngyilkosságát hozták vele párhuzamba, ebből öten meg is haltak.

Pokoli lány

A történet egy különleges weblap körül bonyolódik, melynek neve Pokoli Kapcsolat, és éjfélkor nyílik meg, azok számára, akik valamiképpen bosszút akarnak állni valakin. Ha ekkor elküldik a célszemély nevét, megjelenik Pokoli lány, aki beteljesíti a bosszút, de ezért a kérést küldő is nagy árat fizet, halála után a pokolra jut. 

Akik ezeket a sorozatokat nézik, szépen lassan hozzászoknak az elmebajhoz, és elkezdenek vonzódni hozzá. A sorozatokban a pszichopaták teljesen normálisak, és az úgynevezett sátáni kacaj megnyerő.  Maga az anime általában nem is titkolja, hogy a karakterei mentálisan nem normálisak, sőt azon fáradozik, hogy a társadalomban külön részt nyújtson nekik. A szereplők legtöbbször a mai világ szerint nem normálisak (pszichopaták, melegek, prostituáltak, szadisták, perverzek), és ezen karaktereket szimpatikus formában mutatják be, hogy át lehessen érezni a sorsukat, ezzel szánalmat vagy csodálatot váltsanak ki a nézőkből. A barátnőm először megvetette azokat az embereket, akik ilyen karakterekkel azonosulnak, de később ő maga is halálnaplót írt viccből, és nagy rajongója lett a különféle halálisteneknek. Ezen elmebeteg embertől elrugaszkodott dolgok mellett természetesen az animék világának kb. nyolcvan százaléka nyíltan támogatja az LMBTQ-mozgalmat. Én még nem hallottam olyan animéről, amiben ez nem fordult elő. 

Az animének ”köszönhetően” ő is megkérdőjelezte nemi identitását.

Az anime a legnagyobb veszélyt az elhanyagolt, magányos gyerekekre gyakorolja. Ezek a (többnyire elvált szülők gyermekei) frusztráltak, nem tudnak kivel beszélgetni, és keresik önmagukat. Az iskolában átélt kudarcok, zaklatások miatt félnek, és megpróbálják egyedivé varázsolni magukat. 

Megnéznek egy olyan animét, ahol a hozzájuk hasonló, hányatott sorsú karakterek megtalálják a boldogságot, az önkifejezést egy hasonló karakterrel (általában azonos neművel), és ők is erre kezdenek vágyni. Ezeken felbátorodva pedig elkezdenek hasonló emberekkel találkozni (együtt inni), és létrehoznak maguk között szűk társaságokat (szektákat). Vannak olyan csoportok, amelyek már nyíltan sátánisták, de én olyat ismertem, amiben két fő gyakorolta ezeket az okkult gondolatokat, ezzel megfertőzve a csoport többi tagját. Itt általános téma a halálvágy, esetleg a halál romantikus értelemben vett kimagyarázása, és hibáztatják a társadalmat, hogy az kirekeszti őket. Az ilyen csoportokban nem szokatlan az egymás öngyilkosságba kergetése, mivel egymást hergelik, és elhitetik egymással, hogy nincs értelme az életüknek. 

Ez a mai modern társadalom egyik nagy hibája, amely ellen hatékonyan és kíméletlenül fel kell lépni! Először is korlátozni kell az anime terjedését, és szelektálni kell az erőszakos, megtévesztő, keresztényellenes, pornográf tartalmakat. A szülőket fel kell világosítani arról, hogy attól, hogy az anime rajzolva van és rajzfilmként fut, még káros lehet a gyerekekre. Főleg manapság, amikor a pornográf anime ugyanúgy elérhető bárki számára, mint a legbarátságosabb, legártatlanabb mese. Hosszú távon az animét be kell tiltani Magyarországon. Pontosan úgy, mint ahogy (1775) betiltották Németországban, Olaszországban és Hollandiában, Goethe: Az ifjú Werther szenvedései című művét, ami öngyilkossági hullámot indított el. Hazánkban annyi kedves mese és nézhető sorozat van, semmi szükségünk nincsen erre a Japánból kiszivárgott borzalomra. (Egyébként még a legkedvesebb anime is káros tud lenni, mivel még abszurdabb képvilága van, mint a Barbie filmeknek. A fiatal szemnek ez is egy csalóka befolyás lehet, és durvább megfelelési kényszert válthat ki, mint bármelyik Barbie vagy hercegnős mese.) 

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.