A Fidesz és a Tisza egyszerre keveredtek ukrán kémügyekbe

Különösen bizarr helyzet az, amikor egy ország két legnagyobb támogatottságú pártjához kötődő emberek keverednek kémgyanúba. Ráadásul ezek az állítólagos kémek egy háborúban álló, magyarellenes ország szolgálatába szegődtek, annak ellenére, hogy magyar származásúak. Számos problémát felvetnek ezek az ügyek: mivel foglalatoskodnak a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok? Tudtak az adott kémek tevékenységéről? Ha igen, miért nem tettek semmit, ha nem, miért nem? A velük üzletelő vagy turnézó politikusok és köreik tisztában voltak a tevékenységükkel? Sajnos ha igen a válasz, az óriási baj, ha pedig nem, az sem fest túl fényes jövőképet a magyar állam biztonságáról.

Vegyük kicsit szemügyre a két esetet: Tseber Rolandot tavaly ősszel utasították ki hazánkból kémkedés gyanúja miatt. Mint ismeretes, a Volodimir Zelenszkij pártját képviselő Tseber szervezte Magyar Péter ukrajnai látogatását, és végig vele is maradt útja során, segített neki soron kívül bejutni bizonyos intézményekbe.

A Ripost információi szerint Tseber nem sokkal Magyar Péter tavalyi felbukkanása után vette fel vele a személyes kapcsolatot és rendszeresen részt vett az országjáró autós turnékon is. Az ukrajnai férfi Facebook-bejegyzéseiben többször hangsúlyozta, hogy Magyar Péter erősen elkötelezett Ukrajna politikája és uniós tagsága mellett.

A két globalista politikus barátságát Tseber Magyarországról történő kitiltása sem rendítette meg: alig egy hete egy saját magát mosdató bejegyzésben az ukrajnai politikus Magyar Péter jellegzetes köszöntésével, a „Ne féljetek!” mondattal zárta mondandóját. 

Tseber a kárpátaljai Katonai Közigazgatás magas rangú tisztje, elkötelezettségét Ukrajna irányába sosem tagadta, így a kémkedés gyanúja megalapozottnak tűnik.

Ritka, mint az ukrán Holló

Bár a Holló névről kétségkívül könnyebb megállapítani, hogy magyar származású ember viseli, mint a Tseberről, Holló Istvánt éppúgy kémkedés gyanújával tartóztatták le, mint utóbbit. 

A különbség köztük az, hogy Holló nem elsősorban egy nemzetközi körökben mozgó tisztségviselő, hanem egy NER-ben gazdagodó, kárpátaljai származású üzletember. 

Érdekes módon épp Magyar Péter számolt be arról, hogy a Covid-gyorstesztek szállítására az állammal szerződő Steriflow Kft.-ben volt érdekeltsége Holló Istvánnak. Mellette volt a cégben Kupper András korábbi fideszes országgyűlési képviselő – aki 2020 novemberében lett ügyvezető, aztán 2021 áprilisától tulajdonos is – illetve Marton László, aki 2010 és 2012 között az abban az időben Pintér Sándor érdekeltségébe tartozó Civil Biztonsági Zrt.-t vezette.

Magyar Péter azt állítja, Holló István „rendkívül jó kapcsolatot ápolt” a Fidesz vezetésével és a NER-es gazdasági elittel – ezt neki nyugodtan elhihetjük, hiszen ő ugyanennek a körnek volt tagja egészen addig, amíg ki nem taszították maguk közül.

Az igazán érdekes rész csak most jön: 

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy: „a magyar elhárítás hosszú ideje tudott a férfiról, aki az ukrán katonai hírszerzéssel együttműködve Magyarország hadseregének és energetikai rendszerének megismerésére vonatkozó aktív hírszerző tevékenységet folytatott.”

A Telexnek a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egyik név nélkül nyilatkozó ellenzéki tagja azt mondta: „Holló legalább két évtizede aktív Magyarországon, eközben a kormányokon átívelő kapcsolatrendszert alakított ki a politika, a honvédelem és az energetika területén is.”

Aggasztó tétlenség

Naivan azt gondolhatná az ember, hogy a magyar kémelhárításnak az lenne a dolga, hogy mihamarabb kiszűrje és elfogja a hazánk területén idegen államoknak kémkedő személyeket. Ehhez képest mi történik? 

1. A fideszes körökben mozgó Holló István cége, akiről Kocsis Máté is beismerte, hogy hosszú ideje (legalább két évtizede) folytatja tevékenységét, állami szerződést kaphat a Covid-időszakban. Ez nem 25 éve volt, hanem 5 éve. Tehát összegezve: a fideszes vezetésű magyar állam egy olyan embert gazdagított tudatosan, akiről régóta tudták, hogy kémkedik Ukrajnának. Ez önmagában nagyon súlyos szuverenitási problémákat vet fel, és lerántja a leplet a Fideszről, felfedve, hogy náluk az üzlet az első, a haza csak a sokadik lehet a sorban.

2. Magyarország legnagyobb támogatottságával rendelkező, úgymond ellenzéki erejének vezetője szoros baráti viszonyt ápol Tseber Rolanddal, aki több mint valószínű, hogy szintén kémkedik Ukrajnának. Ez a két ember magánbeszélgetéseket folytat, melyeknek során Magyar Péter bármikor kikotyoghat államtitkokat, melyeket még a Fidesz kötelékeiben tudott meg. Ezeket Tseber bármikor felhasználhatja hazánk ellen. Talán a legijesztőbb verzió az, hogy Magyar nem is tudja, kivel barátkozik: ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy mekkora veszélybe kerülne Magyarország, ha egy ilyen ember lenne a vezetője. Ez a verzió sem kizárható, hiszen Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke korábban beismerte: a dolgok többségéről fogalmuk sincs, nincs álláspontjuk, egyszerűen követik az EPP iránymutatását. 

Gyarmati sorsra vagyunk kárhoztatva?

Nagy bajban van az a magyar ember, aki csak a mainstream médiát követi, és vagy a Fidesz, vagy a Tisza narratívájával tömik ki a fejét. Számos kérdésről vitatkoznak, melyeknek többsége nem több NER-stílusú sárdobálásnál. Az efféle kémügyeknél azonban kevés egyértelműbb bizonyítéka van annak, hogy Magyarország jelenleg nem egy szuverén, saját talpán megállni képes ország. 

A kevésbé tájékozott emberek szeme előtt ez a kérdés jelenik meg: akarok-e tovább élni az Orbán-féle kleptokráciában, ahol bár nyíltan folyik a korrupció, legalább valamiféle konzervatív jellege van az országnak, nem mosott még el minket teljesen a nyugati woke-agyhalál. Vagy egy olyan országban akarok élni amit egy olyan ember vezet, aki azt állítja, végre eltávolítja a tolvajokat, cserébe feláldozza hazánkat az Európai Unió rövid távú érdekeinek és a woke abszolút hatalmának oltárán.

Ezért nem csodálom, hogy ennyire depressziós a magyar társadalom, mert ezek alapján nincs jó döntés egy hazáját szerető magyar embernek.

Miről is döntünk valójában?

Az úgynevezett nyugati civilizáció rendszerváltáson megy keresztül, de sajnos pont olyanon, amelyen Magyarország is átment néhány évtizede. Az USA egyeduralkodói státusza megszűnik, a korábban az élén álló demokrata vezetők azonban foggal-körömmel ragaszkodtak a hatalomhoz, nem hitték el, hogy ez lehet a vég. Donald Trump annyiban hozott változást, hogy ő elismerte a „birodalom bukását”, és minél kedvezőbb feltételekkel akar belevágni az új, többpólusú fejezetbe – ennek eredménye, hogy kioldalgott Ukrajna mögül. 

És kik azok, akik nem oldalogtak ki? Az Európai Unió jelenlegi vezetői. Földtől teljesen elrugaszkodott módon azon vannak, hogy betöltsék az USA által hagyott űrt Ukrajna támogatásában, akár saját állampolgáraik jólétét is kockáztatva/feláldozva. 

Nem túl nehéz megállapítani, hogy a két fő magyarországi erő közül melyik, melyik birodalmat képviseli. Orbánék a Trump-féle, realistább, ámde nem sokkal kevésbé veszélyes osztaghoz tartoznak. (Azt fontos megjegyezni, hogy a Covid-történetben a Fidesz teljesen belesimult a másik tömbbe, hiszen óriási anyagi hasznot szerezhettek ezáltal – mint Holló István esete is bizonyítja –, és kiélhették autokrata hajlamaikat.)

Aztán ott van a Tisza Párt, amit Brüsszelből vezérel kézzel a régi világrend, a régi bankárok bábjai – egy nárcisztikus, bosszúszomjas magyarországi kirendeltséggel, melynek vezetője bármire hajlandó a hatalomért.

Azok, akik erre a két pártra szavaznak, csupán arról döntenek, kinek a szolgái akarnak lenni: a Netanjahu–Trump által vezetett feltörekvő hatalomnak hódolnak be, vagy a Rothschild–von der Leyen képviseletű süllyedő hajóra szállnak fel.

Ami mindkettőben közös, hogy mániákusan építik ki a digitális diktatúrát, gondoljunk csak Elon Musk találmányaira (például Neuralink) vagy a DÁP-ra. Szintén közös pont, hogy egyiket sem érdekli a magyar szuverenitás, mindkettő gond nélkül lepaktál az ellenséges államot szolgáló kémekkel, ha gazdasági vagy politikai érdeke úgy kívánja. Mindkét oldal teljes mértékben kiszolgálja a bankárokat – a tiszások szövetsége bankárok ölében fogant és azokért dolgozik, a Fidesz és társaik pedig a saját kizsákmányoló rendszereiket építgetik. 

A sort még sokáig lehetne folytatni, de a legfontosabbat semmiképp se hagyjuk ki: egyiküknek sem a magyar emberek a fontosak. Ezek mind hűbéresei valakinek, és míg a klasszikus globalisták nem is rejtik véka alá céljaikat – például a fehér rassz eltüntetését –, addig a magukat konzervatívnak vallók lassú vízben főzik meg az európai embert. Gondoljunk csak a vendégmunkások befogadására: pontosan tudjuk, mi lesz a vége, hiszen Németországban már megtörtént, mégis a magukat nemzetinek valló fideszesek éljeneznek legjobban a kormány „gazdasági stratégiáját” hallva.

Az ukrán kémbotrányok riadót kellett volna fújjanak minden magyar fejében, hogy nem bízhatnak a mainstreamben – legyen az kóserkonzervatív vagy liberálglobalista. Csak akkor van esélye fennmaradni a magyarságnak, sőt, az európai embernek, ha megértjük: egy harmadik irányba kell fordítanunk az arcunkat, oda, ahol nincs anyagi érdek, csak nemzeti. 

Mert amíg anyagi érdekek mentén politizáló embereket ültetünk a nyakunkba, addig biztosak lehetünk benne, hogy a valódi vezetőnk a bankrendszer lesz – az, hogy melyik enyveskezű báb közvetíti a hangjukat felénk, voltaképpen másodlagos.